"S ámbár jóllehet, valami féleszű csodálkozással járunk az utcán (szakasztott úgy, mint az emlékezőtehetségét vesztett regénybeli ember) -- csodálkozásunk mégis valódi csodálkozás. Admiratio -- s ez nemcsak latinul, de angolul is ugyanazt jelenti. A csodálkozásnak pozitív eleme a hálaadás. Íme, az újabb mérföldkő, melyet Tündérországon keresztül vezető utunkon föl kell állítani. Az optimisták és pesszimisták értelmi aspektusáról, ha ugyan rendelkeznek ilyesmivel egyáltalán, a következő fejezetben szólok. Itt most csupán azt a hatalmas érzést igyekszem leírni, mely valójában le sem írható. Legerősebb érzésem pedig az volt, hogy az élet éppoly értékes, mint amennyire zavarba ejtő. Az élet eksztázis, mert van benne kaland; és kaland, mert egyetlen óriási alkalom. A tündérmese értékéből semmit sem von le az a tény, ha netán több benne a sárkány, mint a hercegnő; mégiscsak jól érzi magát az ember a tündérmesében. Minden boldogság bizonyítéka a hála; és én hálás voltam, bár aligha tudtam, kinek. A gyermekek hálásak Mikulás bácsinak, amikor harisnyáikba játékot vagy édességet rejt. S én ne lennék hálás Mikulás bácsinak, amiért harisnyáimba két csodás lábat rejtett ajándék gyanánt? Megköszönjük az embereknek, ha születésnapunkra szivart vagy papucsot ajándékoznak nekünk. S én nem köszönhetem meg senkinek a születésnapi ajándékot, hogy megszülettem?"

[G.K.Chesterton: Tündérorszát etikája  (részlet)]

Frissítve: 2010. július 28. (Kattintson a Frissítve szóra!)

Némely oldalhoz csak regisztrált és látogatók férhetnek hozzá bejelentkezés után. Kérem, olvassák el a HÍREK rovatot!